A piros könyv rejtélye


 

Amikor az asszony leemelte a piros borítóba kötött könyvet a hamburgi könyvtári polcról élete pillanatok alatt megváltozott. A német Jennnifer Teege belelapozott a könyvbe és édesanyja, Monika Göth élettörténete volt olvasható benne. Az ő édesanyja, rögtön felismerte egy képről. Árvaházba kerülése előtt, neki is Göth volt az eredeti, születési neve. A másik képen egy oldalról fotózott, nyitott szájú férfi tűnt elő, kezében egy fegyverrel. Majd egy padon ülő virágmintás nyári ruhát viselő nő tekintett rá a következő fotóról: aláírás Ruth Irene Göth, vagyis a nagyanyja. 

Felrémlett neki a Schindler listájából a Göth név, Amon Göthé, a táborparancsnoké, a pszichopatáé, aki a tábor deportáltjait, zsidó embereket, örömmel és kéjjel ölt teraszáról, hírhedt távcsöves puskájával.

Kiment a könyvtárból, leült egy padra, az autóját épp szemben parkolta le, mégsem volt képes vezetni. Hívta a férjét, aki hazavitte. Számos kérdés kavargott a fejében a filmről, a könyvről, a Schindler-zsidókról és Amon Göthről. Nem tudott semmit sem a családi titokról, a család sötét múltjáról. Előjött emlékeiből, amikor a filmet Tel-Avivban  - ott járt egyetemre – közösen nézte lakótársaival, barátaival.

Jennifer Teege 1970. június 29-én született egy német anya és egy nigériai apa gyermekeként. Édesanyja négyhetes korában beadta a fekete bőrszínű kislányát egy katolikus gyermekotthonba, három évesen nevelőszülökhöz került, ahol a család két fiútestvérével együtt nőtt fel szerető és gondoskodó környezetben. Huszonegy évesen találkozott utoljára édesanyjával.

Harmincnyolc volt, amikor véletlenszerűen – talán sorsszerűen – leemelte a könyvtári könyvet. Új fejezet íródott életében, amikor rájött, hogy ő a tömeggyilkos, a plaszówi koncentrációs tábor parancsnokának unokája. A német fekete nő összeomlott, valós sokkhatás érte. Gyakran nézegette a tükörben, hogy vajon milyen arcvonásokat örökölt egy pszichopata tömeggyilkostól. Sokáig járt pszichoanalitikushoz, de egy pszichiátriai klinikára is beutalták. Fokozatosan mondta el történetét férjének, gyermekeink, majd nevelőszüleinek és mostohatestvéreinek. Az izraeli barátaitól e-mailben kapott levelekre is csak hónapok elteltével tudott válaszolni.

Lassan javult az állapota és nyomozásba, kutatásba kezdett családja sötét múltjának legmélyebb bugyraiba leereszkedve. A múltbéli nyomokat követve térben és időben számos helyre és történelmi időszakba elvezették. Megismerhettük munkáját, házasságát, tel-avivi egyetemi éveit és örök életre szóló ott kötött barátságait (majd a könyv végén kiderül, hogy ez mennyire mély és megbonthatatlan volt). Sokat mesélt szeretett nagymamájáról, akinek Amon Göth volt élete nagy szerelme, akit élete végig ártatlannak tartott, édesanyjáról Monikáról, egy háborús bűnös lányáról, akinek zátonyra futott az élete, annak második házasságáról és a közben megismert leány féltestvéréről. Ezen kívül az életrajzi könyv külön érdekessége, hogy elmesélte más náci háborús bűnösök gyermekeinek hozzáállását szüleik rémtetteihez (volt, aki megtagadta apját, más mentegette és volt, aki hithű nácivá lett).

A mű egy kor- és kórképet ad a háború utáni Németország náci rendszerhez való viszonyulásáról is, mentegetésekről, a holokauszt relativizálásáról. Emellett betekinthetünk a hetvenes évek német árvaházainak, gyermekotthonainak mindennapjaiba is.  A kutatások során rábukkant Teege édesanyjára, az árvaházban gondját viselő katolikus nővérre, akikkel mély és érdekes párbeszédeket folytatott. A könyv sok-sok megható történetet, esetet mutat be. Krakkó városa azonban egy fontos viszonyulási pont a történetében, a lassan felépülő Teege először megtekintette a sötét múltú villát, ahol nagyapja élt az elkövetett tömegmészárlások idején. A könyv végén ide tért vissza, itt találkozott izraeli barátnőjével, aki Izraelből hozott diákoknak mutatta be a tanulmányút utolsó helyszíneként a koncentrációs tábor emlékhelyét. Itt mesélte el Teege élettörténetét a megrendült diákok sokasága közt, amely a könyvnek pozitív végkifejletet adott és a holokauszt áldozatainak méltóságteljes megemlékezést nyújtott.

Mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom ezen érdekfeszítő, de egyben gördülékenyen olvasmányos könyvet, akik kíváncsiak egy középkorú, fekete bőrű nő pokoljárására és a múlt démonainak lassan tartó feldolgozására, aki a véletlen folytán a plaszówi mészáros unokája volt.

Jennifer Teege, Nikola Sellmair: Nagyapám engem agyonlőtt volna. Egy fekete nő szembenéz családja múltjával. Park Könyvkiadó, Budapest, 2021.

Albert Iván

 Megjelent: Új Élet, 2022. április 15., 3. p.

https://mazsihisz.hu/kozossegeink/zsido-sajto/uj-elet-a-magyarorszagi-zsido-hitkozsegek-szovetsegenek-lapja 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy elfelejtett kincsesbánya

Kép
  Ezúttal Szőts Zoltán Oszkárnak, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársának, „Az Országos Széchényi Könyvtár egykori első világháborús gyűjteménye” című, 2014-ben megjelent hiánypótló könyvét mutatjuk be. A könyvből sok érdekességet ismerhetünk meg. Többek között, hogy a mai Országos Széchényi Könyvtár 1949-ig a Magyar Nemzeti Múzeum egyik osztálya volt. Igaz jelentős osztálya, amelynek vezetői: előbb Fejérpataky László, később Melich János voltak. akiknek egyedülálló első világháborús gyűjteményt sikerült létrehozniuk, amely 176.000 könyvtári egységet tartalmazott. Gyűjtési területe mind tartalmilag, mind pedig földrajzilag széles körű volt. Ez a sokszínűsége lett később a veszte is, ahogy a könyv szerzője írja: „[…] tanmese, melyet a gyarapító könyvtárosoknak hosszasan kellene tanulmányozniuk azért, mert egy életre megtanulható belőle, hogy a túlméretezett gyűjtőkör, a fedezet nélküli gyarapítás, a megbízottaknak adott biankó megbízások milyen veszélyeket rejtenek magukban.”
További információk

Dusnok története és néprajza

Kép
  Tizenkét évnyi előkészület után az olvasó egy magas színvonalú monográfiát vehet a kezébe. Bárth János a 90-es évek vége felé vetette fel egy Dusnok településről szóló átfogó mű megírását. A könyv utószavában erről ekként vall a szerkesztő: "12 évvel ezelőtt, 1998-ban a Bács-Kiskun Megyei Nemzetiségi Alapítvány kuratóriumának azon ülésén, amelyen határozat született a negyedik Duna-Tisza közi nemzetiségkutató konferencia megrendezéséről, az alapítvány elnökeként javasoltam, hogy a konferencián hangozzék el egy nemzetiségi múltú falu néprajzát bemutató előadás-csoport, illetve a konferencia szakmai előkészítése gyanánt 1999 tavaszán folynak a kiválasztott helység területén szervezett kutatások. [...]" A tábor létrejött, sőt az elkövetkező években számos alkalommal jelentek meg a településen kutatók. Sajnos anyagi problémák miatt gyakorlatilag csak egy évtizeddel később 2010-ben jelenhetett csak meg a könyv a nagyközönség számára. A monográfia előkészítése, a szorgos t
További információk

Tárgyak, jelek, virágok

Kép
A kedves olvasó, ha kezébe veszi ezen tanulmánykötetet, akkor megyénk múltja tárul szemei elé. A kötet megjelenése óriási tudományos munka eredménye. A könyv alcíme, Tanulmányok Bács-Kiskun megye népművészetéről, is tükrözi, hogy a régi korok mindennapi életvitelének, népi művészetének széles spektruma tárul elénk. A mű utószavában Bárth János szerkesztő beszámol a kötet megjelenésének nehézségeiről, hogy közel két évtizedes elképzelés egy átfogó megyei népművészeti könyv megírása. Közel öt esztendeje vetődött fel újra a kötet kiadásának szükségszerűsége. Igaz ugyan, hogy teljes mértékben nem sikerült szakmailag megvalósítani az átfogó alkotást, ezért tanulmánykötet formájában adják az olvasóközönség kezébe a számos megyei kutató által jegyzett magas színvonalú könyvet. Huszonegy önálló tanulmányból áll a kötet, összesen tizenkét szerző írásaiból. A néprajzi és történeti bevezetőt követő cikkek a ház, vagy a házhoz közvetlenül kapcsolódó melléképületek anyagi tárgyait mutatják be.
További információk