Az európai cigányság tragédiája a náci uralom alatt

 

Donald Kenrick és Grattan Puxon magyarul megjelent monográfiája az eddig történelmi tragédiák egyik fehér foltját, az európai cigányság kiirtásnak körülményeit mutatja be tudományos jelleggel. A cigányság deportálásnak történetét nemcsak Európára terjeszti ki, de bemutatja pl. francia gyarmatterületről Algériából elhurcoltak rövid történetét is.

A könyv bevezető és első fejezetében a cigányság eredetét és európai megjelenését taglalja. Itt rávilágít a középkor óta a cigánysággal szemben fennálló előítéletek tipikus sztereotípiáira, valamint ismerteti röviden történetüket a középkortól a 19. század végéig.

A következő fejezet a 19. század végi 20. századi kirekesztésük egyre fokozódó kálváriáját mutatja be. Először az 1933-ban hatalomra került német nemzetiszocialisták egy csoportjának eszelős javaslatát ismerteti, amely szerint az egész cigányságot bocsássák tengerre és süllyesszék el hajóikat.  A fejezet megismertet az ismertebb német fajkutatókkal és intézményekkel a 19. század végétől. Az első ilyen típusú szerveződés a Münchenben 1899-ben alapított Cigány Információs Szolgálat volt, amely később a Cigány Veszedelem Elleni Küzdelem  Birodalmi Központja nevet kapta. Az egyik leghírhedtebb fajkutató Dr. Robert Ritter több fajhigiéniai intézetet is vezetett. Ritter alapos volt, 1942-ben harmincezer cigány-aktával rendelkezett, amely Nagy-Németország (Ausztria is beleértendő) teljes cigány lakosságát felölelte. 1937-től egyéb fajkutatók tettek különféle javaslatokat a „cigánykérdés” megoldására, ilyenek voltak pl. a városok szélein kijelölésre kerülő cigány negyedek kialakítása vagy a más országokba való deportálásuk. Durva formája volt a megoldásnak a Reichsverwaltungblatt című lapban 1937-ben megjelent javaslat, a berleburgi cigány származású gyermek sterilizálására. A másik legismertebb a fajkutató a cigányok által csak „Loli csaj” (vöröshajú lány) néven emlegetett Eva Justin volt, aki a cigányság integrálását elképzelhetetlennek tartotta és sterilizálásukat támogatta. Mind Ritter, mind pedig Justin rendszeresen járták a koncentrációs táborokat (Ritter pl. Auschwitzban is járt), és folytatták áltudományos kísérleteiket. A háborút követően mindketten megúszták a felelősségre vonást. 1936-ben nagyszámú cigányt deportáltak Dachauba, de más hasonló táborokban 1934 óta tartottak fogva cigány embereket. 1935-től nem köthettek házasságot németekkel, 1943-tól gyakorlatilag már másodrendű állampolgároknak számítottak a hitleri birodalomban. Mindezek a folyamatok torkollottak megsemmisítésükbe, vezettek Auschwitzba, Buchenwaldba és sok más koncentrációs táborokba egész Európa-szerte.

A harmadik fejezet az Auschwitzhoz vezető út egyes állomásait taglalja részletekbe menően. A folyamatot több eredeti dokumentum és fotó teszi hitelessé.

A negyedik fejezet a nácik korlátlan uralmát mutatja be Európában, és ismerteti, hogy Nyugat-Európa országaiban milyen sanyarú és végzetes sors jutott a cigányságnak. A következő fejezet már a kelet-európai eseményeket tárgyalja, kiemelve az itt elkövetett, emberi ésszel felfoghatatlan kegyetlenségek sokféleségét. Számos adattal világítanak rá a tömeggyilkosságok szervezettségére, ezen kívül egykori túlélők visszaemlékezésein keresztül mutatják be a szerzők, az emberi kegyetlenség és aljasság mélypontjait.

A hatodik fejezet címe: „A horogkereszt árnyékában”, amely főként a balkáni koncentrációs táborok poklait ismerteti. Kiemelkedik közülük a muzulmán vallású cigányság szenvedéstörténete, amelyet főként a horvát usztasáktól kellett elszenvedniük a térség koncentrációs táboraiban. Azonban leghírhedtebb mind közül a különös kegyetlenségéről ismertté vált Jasenováci tábor. Egyik ilyen embertelen eset volt, amikor a tábor cigány zenészei koncertet adtak, majd utána legyilkolták őket.

Az utolsó fejezet a koncentrációs táborok „orvosi kísérleteiről” szól. Az emberi gonoszság legelképesztőbb és legaljasabb megnyilvánulásai ezek a minden tudományos alapot nélkülöző, leggyakrabban élő embereken elvégzett kísérletek.

A könyvet ajánljuk mindazon olvasóink figyelmébe, akik meg akarják ismerni népük múltjának legsötétebb fejezeteit, hogy tovább adhassák a monográfiában elolvasható ismeretanyagot gyermekeiknek, hogy ezen szörnyűségek mélyen bevésődjenek az emlékezetbe, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg.

(Donald Kenrick-Grattan Puxon: Cigányok a horogkereszt alatt. Pont Kiadó, Budapest, 2001., 144. p.)

Albert Iván