Sarjadó sorsok

 

A néprajz és történelem iránt érdeklődóknek érdekfeszítő olvasmánya a „Sarjadó sorsok” címmel megjelent tanulmánykötet, amely a VIII. Duna-Tisza közi néprajzi nemzetiségkutató konferencia előadásait gyűjtötte csokorba. Az előadásokat ezúttal a bajai Türr István Múzeum néprajzkutató munkatársa Kothencz Kelemen szerkesztette könyvvé.

A Duna-Tisza közén élő sokszínű kultúrát igyekeztek az előadók magas színvonalon bemutatni. Sok új érdekesség került napvilágra ezen konferencia keretein belül is, amelyek révén sokrétű információval gyarapodhat a könyvet kézbe vevő olvasó.

Magazinunk tematikájából adódóan két cikkre hívnám fel az olvasó figyelmét, amelyek a terület cigány lakosságának múltját igyekeznek megidézni.

Bánkiné Molnár Erzsébet tollából „Házak és galibák. A cigányok beilleszkedése a Jászkunság társadalom- és településszerkezetébe” címmel jelent meg tanulmány. Ebben 18. század során bemutatja az egykori Jászkun kerület cigányságának életkörülményeit, életvitelét egy-egy település társadalmába illetve társadalmi településszerkezetébe való betagozódásán keresztül. Érdekfeszítő az aprólékos feldolgozása a korabeli összeírásoknak, amely révén részletesen mutatja be a szerző egyrészt a településeken élő cigányság ingatlanjait érintő tulajdonviszonyait és azok különböző típusait (az összeírásban történt besorolás szerint), másrészt a különböző foglalkozásaik révén a társadalomban betöltött szerepkörüket. A tanulmány nem csupán az ingatlanok típusaira és tulajdonlási körülményeire, valamint a foglalkozásokra tér ki részletesen, hanem megismerjük a településeken élő családok neveit, de ezen belül egyes emberek sorsát is. A tanulmány arról is beszámol, hogy mennyire nehezen tudtak cigány családok önálló ingatlanhoz jutni az adott időszakban, de arra is rávilágít  a cikk, hogy kik voltak a letelepedett életmód segítő és kerékkötői. A cikk kitér még e gyermekek sajátos életkörülményeire (iskoláztatás, magyarok házánál való szolgálat, egy-egy mesterségbe adásról).

Székelyné Kőrösi Ilona „A cigányság a helyi társadalomban – XX. századi tendenciák” című tanulmányában a kecskeméti cigányság helyzetét veszi górcső alá. Az írás főként az 1893-as cigányösszeírás adataiból indul ki. Először a korabeli magyarországi cigányságot érintő statisztikai számokból indul ki, majd a kecskeméti cigányság adatait tekinti át különös tekintettel az 1893-as cigányösszeírásokra, valamint a 2011. évi népszámlálásra vonatkozóan. Kecskemét cigányság lakta területi elhelyezkedéséből a cikk kiemeli az ún. Cigányváros életét, amelyre vonatkozóan számos felmérést és statisztikai adatot ismertet 1936-tól a Cigányváros 1963-as felszámolásáig. Külön fejezetben foglalkozik a kecskeméti cigányság mesterségeivel, munkavégzésével és sajátos foglalkozásaival a 19-20. században, valamint a hagyományos cigány szakmák elsorvadásával.

A tanulmánykötet a cigányságot érintő két cikken kívül is számos csemegével szolgálhat az olvasók számára, akik a Duna-Tisza közén élő nemzetiségi emberek kultúráját ismerhetik meg népszokásaikon, vallási hagyományaikon, vagy éppen a hagyományos paraszti ízvilág szemüvegén keresztül. A cikkek elolvasását minden olvasónk figyelmébe ajánlom, hiszen csak múltunk ismeretében tudjuk megőrizni és megélni kultúránkat a jelenben és jövőben is.

(Sarjadó sorsok. A VIII. Duna-Tisza közi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai. Szerk. Kothencz Kelemen, Baja-Kecskemét, 2012., 192. p.)

Albert Iván